Augusztus 31., vasárnap

Reggel későn keltem (ami érthető, meg persze pihenjük ki magunkat az első sulinap előtt☺), úgyhogy amikor kimentem a konyhába, anyu már az ebédet csinálta. Gondoltam akkor nem reggelizek, úgysem voltam éhes.

Justin a nappaliban nyöszörgött, gondolom fájt a feje. Hát, nem is csodálom.

- Mit csináltam tegnap? - nézett rám.
- Hát, Megkérdezted hogy ki vagyok – gondolkodtam el – aztán Sarah ölébe hajtottad a fejed és azt kérted tőle, hogy vigyen el csillámpóniföldre. - vágtam le magam mellé.  
- Úristen. - nézett maga elé. Én hangosan felröhögtem, aztán a kezembe vettem a távirányítót, és csatornát váltottam. Megálltam a zenecsatornánál.
- Wíííííí – kiáltottam fel boldogan, ugyanis One Direction ment.  
- Jaj – nézett még fájdalmasabban Justin.
- Héé – ütöttem meg. 

     Mivel délután anyu és apu is elment dolgozni, ezért nekem kellett vigyáznom Justinra. Na igen, mostanra sem múlt el a fejfájása. De nem tudom mit kell rajta vigyázni. Mindegy. A lényeg, hogy nem léphettem ki a házból. Úgyhogy se deszkázni, se Sarah-hoz nem mehettem át.

     Három körül csöngettek úgyhogy felálltam a tévé elől, és kinyitottam az ajtót.

- Antony! - ugrottam legjobb fiú barátom nyakába. Na igen, sokszor átjön, mert unatkozik. Hogy együtt unatkozzunk.☺ 
- Szia – mosolygott rám. Bementünk a nappaliba, ahol Justin rögtön felpattant, mivel Antonyval nagyon jóban vannak. 
- Héé – kiáltottam fel amikor rájöttem, hogy Justin az egész délutánt végig szimulálta.
- Bocsi – tárta szét mosolyogva a karját.  
- Na, Antony, itt maradsz egy hülyével, vagy jössz velem? - mosolyogtam rá.
- Hééé – kiáltott fel most Justin.

Csak kinyújtottam neki a nyelvem, és tovább mentem. Ha ő is szemétkedhet, én is, nem? ☺

     Mivel Antony átjött, nem untam halálra magam, megnéztünk egy vígjátékot, és nagyon sokat nevettünk. Későn ment el, addigra már apu és anyu is hazaértek. Én pedig ezért későn mentem ágyba, a vacsorám pedig egy tál popcorn volt. Holnap suli. Hjaj, vár a tizenegyedik.

Sajnálom hogy ez a rész ilyen rövid lett, ígérem, a következő hosszabb lesz! - esztii. xx

Augusztus 30., szombat

Reggel arra ébredtem hogy Justin, a bátyám eszelősen bámul. Először azt hittem csak álmodok,

ezért megdörzsöltem a szemem, de még mindig ott volt. Ekkor kiderült hogy nem álmodok.

- Mi van? - kérdeztem két ásítás között.
- Eljössz velem este? - kérdezte izgatottan.  
- Hová? - lepődtem meg.
- Bulizni – vigyorgott 
- Dehogy megyek! - kerekedett el a szemem.
- Anyu elengedett. - mondta. 
- Az lehet, de még nem vagyok 18 és nem engednek be. - érveltem.
- De én már 19 vagyok és velem beengednek – vigyorgott.  
- Akkor sem megyek! - fontam össze magam előtt a karjaimat.
- Naaa, légysziii – rángatta a karom. Sóhajtottam egyet és azt mondtam, hogy csak akkor megyek ha Sarah is jöhet. 
      Na igen, Sarah, a legjobb barátnőm mindenhova jön velem, kivétel nélkül. Justin rábólintott, úgyhogy úgy alakult hogy megyünk. Gyorsan fölhívtam Sarah-t, aki persze igent mondott, és indulásig nálunk volt, mivel szembe lakik velünk. Alig bírtam kivárni az estét, még sosem voltam ilyen helyen, és egy kicsit kíváncsi voltam. Na meg persze izgultam is. Sarah-val egész nap azt tervezgettük hogy mit vegyünk föl, mert még ő sem volt ilyen helyen. Utcai ruha és natúr smink mellett döntöttünk. 

      Mikor mi már rég kész voltunk, Justin még mindig a hajával szórakozott. Nemsokára ő is kész lett (röpke fél óra) és elindultunk. Kocsival mentünk, mivel Justinnak már van jogsija, csak kocsija nincs ezért mindig apuét használja. 

      Egészen messze volt ez a szórakozóhely, úgyhogy az út alatt Justinnak magyaráztam hogy anyu mondta hogy ne legyen részeg (egyszer már volt, senki sem emlékszik rá vissza szívesen), meg hogy ne álljon össze minden jöttmenttel, és amíg ezt magyaráztam, oda is értünk, úgyhogy nem telt unalmasan az út.

Kintről kihallatszott a borzalmas zene, mindenféle DJ-k amit Justin imád, Sarah és én

már kevésbé. Na ja, mi inkább One Directiont, Fall Out Boyt és Green Dayt hallgatunk,

úgyhogy nekünk már a zene se volt megnyerő. Leültünk a bárbulthoz, és kértünk két kólát,

Justin meg eltűnt táncolni, vagy mittudomén, mi meg ott maradtunk beszélgetni.

- Nem nézünk körül? - kérdezte Sarah.

- Mmmm – húztam a szám.  
- Naaa – rángatta a karom.
- Jó, rendben. - mosolyogtam. 

     Felálltunk és elindultunk a tömegben. Lépni alig tudtunk a sok bulizó, részeg baromtól. Nekem leginkább az volt a tervem, hogy megtaláljuk Justint, de őt sehol sem láttam, sőt Sarah-t is elvesztettem. Kezdtem pánikolni, amikor valaki elkapta a csuklóm.

- Hé! - fordultam meg, és Niall Horannel találtam magam szembe. Azonnal ledermedtem, és csak néztem őt.

- Elveszettnek tűnsz – mosolyodott el.  
- Hát eltűnt a barátnőm és a bátyám is. Kicsit bepánikoltam – mondtam nyugodtan. Persze legbelül olyan   voltam hogy áááááááááá úúúúúúúúrsiteeeeeeen ááááááááááááá!!!, de nyugodtak kellett maradnom, nehogy elüldözzem.
- Segítsek őket megkeresni? - kérdezte engem fürkészve. 
- Hát. Aha, légyszi – váltottam könyörgőre.
- Hogy néz ki a barátnőd? - kapkodta a fejét.  
- Hát izéé..szőke – vágtam fura fejet.
- Sok szőke lány van itt – nevetett fel.  
- Egy fekete felső volt rajta meg egy fehér-szürke-fekete kockás ing. - magyaráztam.
- Ott van. - mutatott maga elé Niall. 
- Sötétben nem jó a látásom – ingattam a fejem, és mindketten felnevettünk. Elindultunk Sarah felé, aki tanácstalanul kapkodta a fejét és megörült, amikor meglátott. És amikor meglátta mellettem Niallt, ő is ledermedt. Hasonlóan, mint én.
- N..nem kéne megkeresnünk Justint? - dadogott.  
- Nem. Ott van – mutattam a pult felé. - JUSTIN! - próbáltam túlüvölteni a zenét. Odasiettem hozzá, elkaptam a karját és elkezdtem a kijárat felé húzni. Mikor kiértünk, Justin felém fordult. Látszott a szemén, hogy valami nem stimmel, ezért sejtettem hogy valami ilyesmit fog kérdezni:
- Te ki vagy?  
- Jaj, ne – sóhajtottam.
- Hazavigyelek titeket? - kérdezte Niall. 
- Megköszönném – néztem rá fájdalmasan. Odamentünk Justin (vagyis apu) kocsijához, és beültünk. Én az anyósülésre, Niall a kormányhoz, Sarah meg hátra Justinnal. Magyaráztam Niallnek az utat, és elég sokára értünk haza.
- Huhh. Köszi hogy hazahoztál. Anyu nem fog örülni – húztam a szám.  
- Szívesen. - mosolygott. Én visszamosolyogtam rá, és mind kiszálltunk. Én Justint fogva bementem a házba, Niall a buszmegállóba (ott hagyta a saját kocsiját), Sarah meg haza.
- Anyuuuuuu! - kiabáltam.  
- Sziasztok, máris itt vagytok? - mosolygott anyu. Fájdalmasan Justinra pillantottam. Anyu átvette tőlem, én meg úgy ahogy voltam bevágódtam az ágyamba. Fáradt voltam.

Bevezetés

                         Sziasztok! Itt van egy kis bevezetés a blogomhoz, remélem tetszeni fog! ☺

Natty egy 17 éves, átlagos londoni gimnazista. Egy szombaton, egy szórakozóhelyen (ahová

persze nem önszántából megy...) találkozik Niall Horannel, aki totálisan felforgatja az életét.

Niall egyre közeledni próbál hozzá, amit Natty néha hagy, néha pedig ellenez. Ezt a bátyja,

Justin nem nézi jó szemmel, és minél jobban akadályozni próbálja kettőjük kialakulóban lévő

kapcsolatát. Nattynak és Niallnek egyre több próbán kell keresztülmenniük, hogy együtt

lehessenek...

Érdekel a történet? Kezdd el olvasni! ;)